Zugló

ISTENTISZTELETEINK HELYE ÉS IDŐPONTJA.

Válás utáni házasság
Egy elrontott házasság után újra házasodni...

Tisztelt Vezetőség!

Azt szeretném Önöktől megkérdezni, hogy egy elvált ember, akitől a felesége vált el (persze, hazudnék, ha nem vallanám be, hogy sajnos, okkal, s a mi még jobban súlyosbítja a dolgot: mind a ketten hívők voltuk és vagyunk is), házasodhat-e újra az Ige szerint? Én nem akartam  válni, bocsánatot is kértem tőle és Istentől is tetteimért, és vártam is már rá öt évet, hogy újra rendezhessük a kapcsolatunkat, de a volt feleségem egyáltalán nem hajlik rá. Másik kérdésem: az Önök látása szerint ezek ismeretében vállalhat-e, azaz Isten bízhat-e rá még mondjuk lelki pásztori szolgálatot a magam fajta megtért bűnösre? Nagyon régen rágódom ezeken a kérdéseken, és a  Bibliából egyelőre még nem sikerült ezt kihámoznom. Köszönöm segítségüket, az Úr Jézus áldása legyen Önökön!


 Vajk





Kedves Vajk,


nehéz erre a kérdésre abszolút kielégítő választ adni, hiszen könyvtárnyi irodalma van, és nincs 100%-os egyetértés a keresztények közt sem. Amit leírok röviden, az személyes véleményem és gyülekezetünk gyakorlata. A kiindulópont természetesen a Szentírás:

Mk 10:2-12 Farizeusok is mentek hozzá, és megkérdezték tőle, hogy szabad-e a férfinak elbocsátania a feleségét: ezzel kísértették Jézust. Ő azonban visszakérdezett: „Mit parancsolt nektek Mózes?” Azok ezt mondták: „Mózes megengedte a válólevél írását és az elbocsátást.” Jézus erre így szólt hozzájuk: „Szívetek keménysége miatt írta nektek Mózes ezt a parancsolatot, mert a teremtés kezdete óta az embert férfivá és nővé teremtette az Isten. Ezért elhagyja az ember apját és anyját, és lesznek ketten egy testté, úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember el ne válassza. Otthon ismét megkérdezték őt erről a tanítványai. Ő ezt mondta nekik: „Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el feleségül, házasságtörést követ el ellene; és ha az asszony bocsátja el férjét, és máshoz megy férjhez, szintén házasságtörést követ el.”


Mt 19:10-11 Erre így szóltak hozzá tanítványai: „Ha ilyen a férfi helyzete az asszonnyal, akkor nem jó megházasodni.” Ő azonban így válaszolt: „Nem mindenki képes elfogadni ezt a beszédet, csak az, akinek megadatott. A Biblia egyértelmű abban a tekintetben, hogy mi volt Isten terve a házassággal: életre szóló, megbonthatatlan kapcsolat, „egy test”. Nem átoknak, hanem áldásnak szánta, öröm, vigasztalás, támasz, meghitt közösség forrásának. Olyan mély közösségnek, ami Jézus és az Egyház egységéhez hasonló - az is „egy testet” alkot. A bűn ezt is megrontotta, mint annyi mást, amit Isten jónak teremtett. Isten „szívünk keménysége miatt” tudomásul veszi, hogy egyes házassági kapcsolatok teljes kudarchoz vezetnek, a két fél képtelen megoldani az együttéléssel járó konfliktusokat és ez szétzilálja a kapcsolatot. Sokféle más oka is lehet a válásnak, de keresztényeknél talán leginkább ez. Jézus tanítása, és a mi meggyőződésünk is az, hogy a válás bűn. Három dolgot tennék hozzá:

1. A válás nem a kezdeti bűn, hanem csak a végső állomása annak a sok bűnnek, amiket a két  fél az együttélés során egymás ellen elkövetett, és amikkel egyre jobban megmérgezték a kapcsolatukat.


2. A válás bűn, de nem megbocsáthatatlan bűn. Őszinte megbánást igényel, és őszinte bocsánatkérést a két félnek egymástól is. Jézus Krisztus vére ezt a bűnt is eltörölte. Sokan sokféleképp vétkezünk, sokféle kudarcot élünk át. Ha győzünk, meg tudunk állni, azt csak Isten kegyelmének köszönhetjük, nem a magunk érdeme. Nincs tehát semmilyen jogunk ítélkezni senki fölött, azok felett sem, akik elváltak.


3. Jézus Krisztusban Isten célja sohasem a büntetés, megszégyenítés (ezt Jézus már magára vette a kereszten), hanem a megtisztítás, és a valós helyreállítás. Mi is azon igyekszünk, hogy ebben segítsünk minden testvérnek, akinek az élete bajba került. Ehhez természetesen arra is szükség van, hogy mindenki vállalja a saját felelősségét, szembenézzen mindazzal, amit ő  vétkezett, amivel ő járult hozzá a kapcsolat tönkremeneteléhez.


4. A tiedhez hasonló problémákban próbál segíteni a „Válóháló” szervezet,  www.valohalo.hu . A következő nehéz kérdés, hogy aki már egyszer elvált, újraházasodhat-e. Hitvallásunk a következőt tartalmazza „Isten Igéje alapján a megromlott házasságok helyreállítására törekszünk, nem tartjuk megoldásnak a válást. Ha ez nem lehetséges, későbbiekben – bibliai látásunk alapján – nem támogatjuk, de elfogadjuk az újraházasodást, ha megtörtént az elkövetett bűnökkel való szembenézés és megbánás.” A kérdés megítélésénél figyelembe vesszük, hogy Isten szempontjából a szexuális egyesülés közel hasonló megítélés alá esik, mint a házasság („egy testté lesznek”). Ezért ha azoknak megengedjük a házasságot, akik számtalan szexuális kapcsolatban éltek már, de egyiknél sem kötelezték el magukat házastársként (vagyis még felelőtlenebb módon éltek), akkor azoknak sem akarunk más mértékkel mérni, akik – akár csak egy viszonyban – de elkötelezték magukat. Amikor „bibliai látásunkról” beszélünk, ezzel elismerjük, hogy a kérdés többféleképpen ítélhető meg, de nekünk jelenleg ez a legjobb meggyőződésünk.


Arra a kérdésre is nehéz egyértelmű választ adni, hogy aki ilyen kudarcon ment át, arra bízhat-e Isten lelkipásztori szolgálatot. Nem mondanék egyértelmű nemet, hiszen láttunk már arra példát, hogy valaki nagy bukás után áldott szolgálóvá tudott növekedni. Elég, ha Péter apostolra gondolunk, hangsúlyozva, hogy előtte ő is alapos helyreállító gondozásban részesült Jézus részéről! A kérdést semmiképp sem szabad könnyen venni, hiszen a lelkipásztori szolgálat óriási terheket hordoz, élvonalban van, tehát sok támadás közepette kell szilárdan megállnia, és példaképként kell szolgálnia a nyájnak. Szükség van még a bizalomra is a gyülekezet többsége, és a közvetlen munkatársai részéről. Sok mindent kell mérlegelni tehát, mert a kérdés elsősorban arról szól, mi szolgálja legjobban egy gyülekezet érdekét.


Szeretném azzal befejezni, hogy amikor a Biblia a házasságról tanít, akkor nem a válás tilalma a lényeg, hanem az, hogyan válhatunk áldás forrásává egymás számára. Isten kegyelme nélkül ez lehetetlen. Krisztusban azonban így akar Isten megnyilvánulni a házastársak életében:
Ef 4:1-3,20-22;5:8,21-22,25 Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára. Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban. …Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében. Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak. Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte…



Az Isten szerinti házasságban ezeken gondolkodnak a felek, ezért a válás gondolata fel sem merül.



Kerekes Ernő