Zugló

ISTENTISZTELETEINK HELYE ÉS IDŐPONTJA.

A kereszt
Nemrég egy messiáshívő testvér azt mondta...

"Nemrég egy messiáshívő testvér azt mondta, a kereszt mint olyan sose létezett: oszlopra feszítették az elítélteket.
Igaz ez, vagy csak lehetséges?
Köszönöm.
Áldjon az Úr!
Anikó"
 


Kedves Anikó!

Köszönöm a kérdésed. Nem akarok kitérni a válasz elől, de elöljáróban szeretném a leghatározottabban leszögezni: akármi a pontos válasz a kérdésedre, az semmilyen módon nem érinti a keresztény hit alapjait. Hitünk legfontosabb alapja a Biblia szerint: a Názáreti Jézust kb. 2000 évvel ezelőtt kivégezték, mint bűnözőt a Római Birodalom kivégzési szokásai szerint (kezét és lábát átszegezve), de Isten feltámasztotta őt a harmadik napon. Így igazolta azt, amit Jézus magáról állított: hogy ő Isten Fia, aki önként, ártatlanul adta halálra életét. Halála és feltámadása ezért az isteni váltságmű megvalósulása. Aki hisz ebben a váltságban, és megtér Istenhez, az bűnei bocsánatát nyeri, és örök életet. Mindez teljesen független attól, hogy az a bizonyos kivégzőeszköz pontosan hogyan nézett ki.

Az eredeti görög szövegben a kivégzőeszköz neve: „sztaurosz”. Ezt fordítja minden ismert keresztény fordítás keresztnek. Ez a fogalom annyira elterjedt, hogy minden hívő keresztény számára a „kereszt” szó gyakorlatilag szinonimája lett Jézus Krisztus váltságművének:

1Kor 1:17-18,23-24 Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy a Krisztus keresztje el ne veszítse erejét. Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. …mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt, az Isten ereje és az Isten bölcsessége.

A „sztaurosz” szó valóban jelent többek közt oszlopot, póznát, cöveket, karót; de abban a korban ezt a szót használták a római szokások szerinti kivégzőeszköz megnevezésére is. A korábbi századokban már sokfelé létezett a szokás, hogy a kivégzett bűnözők holttestét elrettentésül közszemlére tették (pl. fára akasztották, mint átkozottat: ld. 5Móz 21:23, amit Jézusra is értelmez Pál, Gal 3:13). A rómaiak kitalálták, hogy ezt élő áldozattal is meg lehet tenni, így nem csak a holttest látványa, hanem a hosszú és gyötrelmes haláltusa is elrettentő hatású lesz. A korabeli leírások szerint leggyakrabban keresztgerendás oszlopot használtak erre a célra, bár néha egyszerű oszlopot is. Jézussal kapcsolatban le van írva, hogy mellékbüntetésként maga vitte a keresztjét a kivégzőhelyre. Ez azonban soha sem a teljes kereszt volt, (túl nehéz lett volna, hogy egy ember elbírja), hanem az akkori szokás szerint csak a keresztgerenda. Így még lehetett volna Jézus kivégzőeszköze „T” alakú is. Mivel azonban az is le van írva, hogy a feje fölé egy táblát szegeztek az ítélet indokával, ezért legvalószínűbb, hogy kereszt alakú volt a kivégzőeszköz. Ez az ismert keresztény hagyomány gyakorlati oka.

A bevezetőben említett szempontok miatt a keresztény hívők sohasem tulajdonítottak nagy jelentőséget annak, hogy pontosan hogy is nézett ki Jézus kivégzőeszköze. Evvel elsősorban a Jehova tanúi foglalkoznak, ők ragaszkodnak hozzá, hogy oszlop volt; de ez is alapvetően csak arra szolgál, hogy még egy indokot találjanak, hogy miért nevezhessenek önmagukon kívül mindenki mást (keresztényeket) tévelygőnek. A legtöbb szekta és tévtanítás arra épül, hogy egy jelentéktelen mellékkörülményt tesznek meg kulcskérdéssé; ezért olyan fontos, hogy az legyen számunkra a legfontosabb, amit a fentiekben leírtam.

Kerekes Ernő
lelkipásztor