Zugló

ISTENTISZTELETEINK HELYE ÉS IDŐPONTJA.

Szeretni újból
Egyszerű munkáscsaládból származom...


Egyszerű munkáscsaládból származom. Szüleimnek iskolai végzettsége 8 általános, a testvéreimé szakmunkás. Mivel én értelmes, szorgalmas, jó képességű gyermek voltam, édesanyám és testvéreim felnéztek rám és elkényeztettek. Édesapám sohasem dicsért, sőt állandóan a gyengéimmel foglalkozott, így önbizalmamat ez visszahúzta. Anyám dicséretei viszont egyre jobban kialakították bennem a  felfuvalkodást, a célratörést. Mindenkinél különbnek éreztem magam, sőt képes voltam megalázó tréfákat űzni embertársaimmal.

Nagy dolog volt a család számára, hogy 1998-ban felvettek a győri tanítóképzőbe. Későbbi férjem akkor már udvarolt nekem, de a főiskolai évek alatt őt is lekezeltem, mert csak szakmunkás végzettsége volt. 2000-ig jártam oda, amikor is egy pszichológiai szigorlaton megbuktam. Mehettem volna pótvizsgázni, de szüleimnek azt mondtam, nincs több esélyem. Velük sem voltam tisztességes: egyszerűen elfogyott az erőm felmászni a hegyre. Elhagytam a főiskolát, és sokáig lehajtott fejjel jártam az emberek előtt, főleg tanáraimat kerültem. A mélypont az volt, hogy első munkahelyként nem tudtam máshol elhelyezkedni, csak egy kocsmában. Teljesen összetörtem, és azt mondtam, ezt nem csinálom. Ott álltam: se iskola, se munkahely. A pofonok sorozata mégis használt. A kudarccal kell találkoznom, hogy Isten megtalálhasson és felsegíthessen. 2000 decemberében végül felvettek egy ruhásboltba, így találkoztam a Király családdal és rajtuk keresztül Istennel. Ők embernek néztek, megbecsültek, megbíztak bennem. Nem csak megengedték, de még többletmunkát is vállaltak a boltban, hogy esti iskolába járhassak. Láttam, hogy a családi életük helyes és tiszteletreméltó. Úgy éreztem, visszakaptam valamit abból, amit elvesztettem. Rátaláltam Istenre, magamba szálltam, megbántan bűneimet, megtértem és újjászülettem. Megszabadultam a felfuvalkodottságtól, és azóta folyamatosan átértékelődik a gondolkodásom. Újjászületésem után kezdtek rendbe jönni a kapcsolataim. Szüleimet egyre inkább a szeretet szemüvegén át látom, és tudom tisztelni Őket, mert sok mindent igen jól csináltak. Igyekszem békességben élni az emberekkel, a tiszteletet megadni másoknak, férjemmel való kapcsolatomban is mindig előrébb lépni, a másik valódi szükségletét betölteni, még ha gyakran fáradt vagyok is.

Mindig is vágyódtam boldog családra, kiegyensúlyozottságra, értelmes életre. Igyekszem a hibáimból tanulni, mert jobb akarok lenni. Érdekelnek az emberi sorsok, szeretnék másokon segíteni, hogy bennük is megszűnjön a belső üresség. Természetesen ez mind csakis Istennel együtt megy, különben nem lennék képes rá, mert látom egyéniségem gyarló oldalait, gyengeségeimet. Most is harcolok, de most már tudom miért, hová tartok és milyenné kell válnom: „aki megalázza magát, az felmagasztaltatik”.