Már-már hagyomány, hogy a miskolci,
kazincbarcikai és serényfalvai szabadkeresztyén testvérek az augusztus
huszadikát Kánóban ünneplik meg. Eleinte arra gondoltunk, hogy
Serényfalván, vagy egy közeli falu tópartján tartunk egy családias
kirándulást közös főzéssel és bemerítéssel.
A mostani ünnep zajos, mesterkélt, a közelgő választások miatt kampány ízű hatásaitól mindenképpen távol akartunk maradni. Ezért egységesen arra az elhatározásra jutottunk, hogy Kánót vesszük célba. Tudjuk, hogy Jézus Krisztus a golgotai kereszten megszabadított bennünket a világtól, s bár a világban élünk , nem kell azonosulnunk hatásaival. Az együttlétünkön a szolgálók között volt egy francia testvér is, akit Győrből küldött hozzánk az Úr. Nagy örömünkre szolgált, hogy három testvérünk alámerítésének tanúi lehettünk, de a többi jelenlevő egymással és Istennel való kapcsolata is megújult.
„Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára. Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor.” (Zsolt. 133,1-3)
Bennem ugyanez így fogalmazódott meg: mily jó és gyönyörűséges, mikor együtt lakoznak az Isten fiai, hiszen a Jézus Krisztusban való hit által mindannyian Isten fiai vagyunk.
„Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. (Gal. 3,26)”
Isten gondoskodott a
remek időről, a kellemes környezetről, lelkünk békéjéről. Az új
megtért és bemerítkezett testvéreinkkel nemcsak a jelenlevő nyolcvan,
kilencven társunk, hanem a mennyei seregek is bizonyára együtt örültek.
Átélhettük az ünnepet távol a világ zajától, de közel Istenhez.
Késő délután a kis falutól távolodva a templom tornya még sokáig „integetett” felénk: Viszlát jövőre!